Közeledik a tél, egyre hűvösebbek a nappalok és az éjszakát. A hüllők aktivitása a télre készülődve lecsökken, ekkor már nem táplálkoznak. A felszínen tartózkodásuk elsődleges célja, hogy túlessenek utolsó vedlésükön, és teljesen megemésszék az utoljára elfogyasztott táplálékot. Amint ezzel végeznek, egyetlen feladatuk marad: megfelelő telelőhelyet találni. A rákosi vipera központban ezt mesterséges telelőüregek biztosítják.
A programban résztvevő minden kígyót egyedileg nyilvántartunk, és folyamatosan gyűjtjük az adatokat gyarapodásukról. Tavasszal és ősszel is lemérjük őket: ekkor feljegyezzük a testhosszukat, súlyukat, valamint a farokhosszból meghatározzuk az ivarukat. Ezekből az adatokból pontosan követhetjük, hogyan fejlődtek az év során.
Idén mintegy 2 hét leforgása alatt összesen 1440 kígyót mértünk meg 198 kültéri, és 130 beltéri terráriumban.
Kiemelt figyelmet fordítunk az idén született kígyókra, hiszen a születéskori testméretekhez viszonyítva náluk jól látható, hogyan növekedtek a kültéri terráriumokban. Mivel a sikeres telelés csak az optimális testméret elérése esetén biztosított, amennyiben a kültéri körülmények között egy fiatal állat nem fejlődik megfelelően, beltéri terráriumban helyezzük el, ahol megfelelő táplálással támogatjuk növekedését.
A központ legidősebb példányai két, 2009-ben született nőstény, akik 16 éves korukra 50 cm feletti testhosszt értek el és 60–75 gramm közötti súlyukkal kiváló egészségnek örvendenek.
A legnagyobb egyed egy 56 centiméter hosszú, 99 grammos, 6 éves nőstény.
